A mangalica fajták:
A mangalica sertés a XIX. században, a Kárpát medencében kialakult tipikus zsírsertés. Igénytelensége, jó zsírtermelő-képessége a maga idejében világhírűvé tette. A szőke mangalica sertés kialakításában a göndörszőrű sumadia sertés vett részt az 1830-as években. A fecskehasú mangalica később alakult ki a mangalica sertések és a szerémségi sertés keresztezéséből. A legkésőbbi változat a vörös mangalica, mely a szalontai sertés, illetve a mangalicával keresztezett újszalontai sertés felhasználásával alakult ki a XX. század elején.
| Ivar | Kor | Magasság (cm) | Testsúly (kg) |
| Koca | 1 | 64-67 | 90-100 |
| 2 | 72-73 | 120-140 | |
| 3 | 74-77 | 140-160 | |
| Kan | 1 | 65-70 | 100-120 |
| 2 | 75-80 | 130-150 | |
| 3 | 80-85 | 150-170 |
A szőke mangalica szőrzete a szürkétől a sárgáig, illetve a sárgásvörösig minden változatban előfordul, a sárgás-vöröses színeződést a tartási és talajviszonyok okozzák. (1. és 2. kép)
A vörös mangalica szőrzete sötétebb, vagy világosabb árnyalatú barnásvörös. (3. és 4. kép)
A fecskehasú mangalica szőrzete az oldalakon és a háton fekete, a test alsó fele, a has és a toka a szájszegletig húzódóan fehér, vagy ezüstszürke. A farok szintén fehér, a farokbojt fekete. (5. és 6. kép)
A mangalica sertések bőre pigmentált szürkés-fekete, a természetes testnyílások és a túrókarima feketék, a csecsek és a körmök ugyancsak feketék. A fültő alsó szélén egy világos (3-5 cm átmérőjű) folt található fokozatos átmenettel a pigmentált bőrön, az úgynevezett „Wellmann folt”, ami a mangalica fajtajellegéhez tartozik.
A szőrzet dús, hosszú, télen gyaluforgácsszerűen göndörödő, vastag, tömött, míg nyáron finomabb, rövidebb, sima lefutású. A gyaluforgácsszerűen göndörödő szőr a fajtajelleghez tartozik. Nem kívánatos a gyűrűs, erősen göndör szőr, valamint a durva egyenes sörték a hátvonalon, vagy az oldalakon. Ugyancsak nem kívánatos a túl finom „gyapjas” szőr. A durva szőr, a szőke mangalicán a fekete szőrvégek, valamint a fület szegélyező fekete szőrök az egyed őseiben idegen fajta előfordulására utalnak.A fej középhosszú az orrhát enyhén megtört, a fülek közép nagyok, előre hajlóak. A szemek barnák, a szemöldök és a szempillák feketék.
A faroktő jellegzetesen vastag, a farokbojt mindig fekete.
A minimális csecsszám 5-5 szabályos, jól fejlett csecs, mindkét oldalon.
A hátvonal enyhén ívelt, az ágyék rövid, vagy középhosszú. A csontozat finom, de nagyon szilárd.
Nem kívánatos fajtajelleg hibák:
Nem megengedett fajtajelleg hibák:
A tenyészcél
A mangalica sertés genetikai és fenotípusos megjelenésének változatlan fenntartása. Ennek követelménye, hogy mindhárom fajtában megőrizzük a fajtákra jellemző külső és belső tulajdonságokat oly módon, hogy az állomány megtartsa formagazdagságát a legkisebb génveszteséggel, a beltenyésztés elkerülése mellett.
A kilencszázas évek elején kialakult zsírsertés típus fenntartása, a természetes tartási körülményekhez való jó alkalmazkodó-képesség, és az ellenálló-képesség megőrzése. A fajtára jellemző határokon belül jó növekedési erély és reprodukciós teljesítmény. A hagyományos csoportos tartásban nélkülözhetetlen természetes szociális viselkedés és kedvező vérmérséklet.
További fontos célkitűzés, hogy a kocalétszám fajtánként elérje a nemzetközileg elfogadott minimális 1.000 egyedet arányos vonalmegoszlás mellett, és ezzel lépjen ki a veszélyeztetett kategóriából. Ennek érdekében olyan hasznosítási programok kidolgozása, melyek a mangalica eredeti tenyészcéljának megfelelnek és speciális igényeket kielégítő piacképes terméket eredményeznek.
